2011. december 1., csütörtök

Stílusgyakorlatok – kritikus szemmel: előhang

Megnyílt a kiállítás, lassan megjelennek az első ismertetők, kritikák. Bár nem hisszük, hogy ezekben Ferenczy Károly művészetét támadások érhetnék – sőt, inkább az ellenkezőjére számítunk –, mégis érdekes lehet szemügyre venni, milyen is volt a művész és a kritikusok viszonya egy évszázaddal korábban. Egyúttal, ígéretünkhöz híven elkezdjük első sorozatunkat, melyben korabeli kritikákból szemezgetünk: olyanokból, melyek híven tükrözik a kor hangulatát, szellemiségét, és melyeken keresztül akár Ferenczyt is mélyebben megismerhetjük. Mindezek mellett azonban feladatot is szeretnénk adni Olvasóinknak – részletek alább!
"Ferenczy hadilábon állt a hírlapokkal, melyek annyi értetlenség, sőt nem egyszer nyílt gáncs, gúny szócsövei voltak művészetével szemben" – jegyzi meg fia, Valér. Mi sem természetesebb! A modern művészetet a konzervatív kritikusok nem egyszer túlságosan is elutasítóan fogadták. Igen érdekes helyzetet eredményezett, hogy míg a művészek fiatalabb nemzedékének tagjai már az impresszionizmus ösvényét taposták, addig a maradi, idős zsurnaliszták az előző generációk, vagy épp a nagy öregek művészetét éltették. Tréfa, rossz vicc, amatőrök, őrültek holdkórós víziói – és még sorolhatnánk a pökhendi módon odavetett jelzők sokaságát. Még szerencse, hogy akadtak olyan ambiciózus, újításra szomjazó, a nyugati művészet modern irányait ismerő publicisták is, akik teljes vállszélességgel álltak ki a nagybányaiak – köztük Ferenczy – mellett.

Ferenczy Károly: A Hídon (egyalakos, 1912, MNG).

Művészünknek azonban a leghevesebb támadások sem szeghették kedvét: elementáris alkotóerejével mesterművek sorát festette meg. Mondhattak az újságírók bármit, Ferenczy nemcsak művészi perfekcionizmusával, hanem humorával is felülemelkedett rajtuk. Olvassuk tovább Valér tudósítását Nagybányáról, ahol a következő eset történt meg egyszer:
"Egy verőfényes nyári délelőtt az otthonunk tőszomszédságában elterülő nyílvános parkban, a Liget-ben sétáltunk és összeakadtunk dr. Zólyomi Juliánnal aki akkoriban a nagybányai gimnáziumban tanárkodott; az »européer« típusát képviselte a vidéki középiskolai tanárok közt, ízig-vérig bohém természetével elemében érezte magát a festők körében és apámmal is baráti viszonyban állt; vele együtt sétál egy idegen úr, aki nyilván látogatóba jött Nagybányára és vágyik a festőkkel ismeretségbe kerültni. Bemutatkozás, séta, beszélgetés... végre még otthonunk előtt, terebélyes égerfák árnyékában, a ház előtt folyó kis patak hídján, az eszmecsere befejezése."

Ferenczy Károly: Nyilazók (1911, MNG), részlet.
"Valahogy a hírlapírók kerültek szóba és apám határozott beszédmodorában fejti ki Zólyominak és még inkább a másiknak, hogy »...a publicista csak úgy felelhet meg jól a feladatának, ha nem nyilvánít könnyelműen véleményt olyasmiben, amihez nem érthet olyan jól, mint a szakember; a műkritikus jól teszi, ha csendben ül a kávéházban a festők mellett és beszélgetésükből igyekszik tanulni...« stb. ebben a szellemben; az illető hallgat, bólogat, szinte odalapul a híd karfájához. Amint ezek elmentek s mi befordulunk a kapun, apám pajkos kedéllyel hozzám fordul és magyarázza nekem: »Szidtam az újságírókat, mert azt gondoltam, talán újságíró!«"


Ferenczy Károly: Nyilazók, 1911 (MNG), részlet.

A lényeg pedig, mindezek után: írjatok ti is kritikát! Ferenczy művészetéről, egyes műveiről, vagy akár a kiállításról. Mi ihletadóként szolgáltatjuk a korabeli véleményeket, Ti pedig adjátok hozzá sajátotokat!

Van blogod? Esetleg tervezted hogy írsz tárlatunkról? Szeretettel várjuk linkedet! Esetleg szeretnéd, hogy megjelenjen az írásod a blogfelületünkön? Küldd el nekünk bátran, és mi közzétesszük!

Ahogy művészünk is megjegyzi, egy kritikus először ismerje meg alanyát mélyen, s csak utánna kezdjen neki az írásnak. Mi is így véljük, és ajánljuk: gyertek el a holnap esti MNG Extrára, melyen színes programkínálattal várunk Benneteket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...