2012. január 21., szombat

Magyar Kultúra Napja

MAGYAR KULTÚRA NAPJA A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN
2012. január 22-én, vasárnap

1823-ban ezen a napon fejezte be szatmárcsekei magányában Kölcsey Ferenc a Himnuszt.
Erre az alkalomra emlékezvén kerül megrendezésre országszerte 
a Magyar Kultúra Napja. 

A gazdag programkínálatból érdemes lesz 
a Magyar Nemzeti Galériát választani ezen a napon, 
ugyanis nemcsak különleges tárlatvezetéseken, 
valamint koncerten vehettek majd részt, 
 

PROGRAMJAINK

11 órától:  A restaurátor szemével 
Juhász István főrestaurátor tárlatvezetése
Találkozási pont: C épület, földszint
12 órától:  Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása
Jámbor Judit tárlatvezetése
Találkozási pont: A épület, földszint
13 órától:  A magyarországi gótikus művészet remekművei
Albrecht Zsófia művészettörténész tárlatvezetése
Találkozási pont: C épület, földszint
14 órától:  Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa
Gimesy Péter művészettörténész tárlatvezetése
Találkozási pont: C épület, földszint
15 órától:  A szép mesterségek kezdete – 19. századi magyar művészet
Veszprémi Nóra művészettörténész tárlatvezetése
Találkozási pont: C épület, földszint
16 órától:  Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa
Gimesy Péter művészettörténész tárlatvezetése
Találkozási pont: C épület, földszint
17 órától:  Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítása
Jámbor Judit tárlatvezetése
Találkozási pont: A épület, földszint
Valamint 11 órától az Aelia Sabina Gitárzenekar koncertje
Helyszín: C épület, III. emelet
A tárlatvezetéseken és a koncerten az állandó kiállításra megváltott belépőjeggyel lehet részt venni.
És mivel ez a Ferenczy-blog, következzen egy Ferenczy-mű,
a változatosság kedvéért most nem Károlytól,
hanem Istvántól – a 19. század derekáról.

Ferenczy István: Kölcsey Ferenc, 1845 (MNG)




2012. január 18., szerda

Nagybánya, mint kaleidoszkóp

Egyik korábbi posztunkban idéztük Ferenczy Valér visszaemlékezését Nagybányáról, aki a "kaleidoszkopikus" jelzővel illette a város sokszínűségét. Milyen érdekes, hogy a másik Ferenczy-fiú, Béni is ugyanezzel a szóval jellemezte gyermekkorának ezt a meghatározó helyszínét, mely egyúttal művésszé éréséhez is termékeny táptalajt szolgáltatott. Ezen sorokon felbuzdulva mi is vettük a bátorságot, hogy némi flash-animáció segítségével életre keltsük ezt a szép metaforát! (A kaleidoszkópokat "megforgatni" a klaviatúra 1-es, 2-es és 3-as gombjaival lehet, miután "belekattintottunk" a képbe, a többi szám lenyomásával 4-től 8-ig pedig tovább variálhatjuk a képet.)


Béni vörös ruhában, 1894 (JPM)

„A kaleidoszkóp gyermekkorom kedves csodája volt, papír- vagy játékboltokban árulták, ma már szinte teljesen divatjamúlt csoda volt. Egy arasz hosszú, színes papírral bevont, erős papírlemezből készült henger, melybe, mint egy távcsőbe, a világosság felé belenézve, tarka, csillogó, geometrikus konfigurációk keletkeznek, minden kézmozdulatra vagy forgatásra újra egészen más képeket varázsolnak a néző szeme elé. Absztrakt geometrikus formák, de mindig csillagok, és soha ugyanazt a rajzot nem ismétlik, mindehhez a varázslathoz csak egy kis kézmozdulat, a csőnek egy kis fordítása kell, így a néző maga a varázsló, a művész és nézőközönsége egy személyben.”


Hegyi beszéd I., 1896–1897 (MNG)

„Emlékeim kaleidoszkópja nem ilyen engedelmes, szinte akaratom ellenére megjelenik egy kép, és újra és újra ugyanaz, hiába is próbálnám elhessegetni, míg magától el nem tűnik, és talán évekig nem idézhető fel újra. Most körülbelül egy holdnyi zöld rétet látok, körülvéve magas, elég öreg fenyveserdővel, a rét közepén hatalmas, öreg fa áll egyedül, nagy, terebélyes koronával. A faházak csoportjától, ahol most lakunk, levegős karámkerítés választja el, ennek közbüleső szakasza nyitva van.”


Október, részlet, 1903 (MNG)

„Apám lent van a városban, én olyan tízéves lehetek. Glatz Oszkár bent van a szobában, és éppen puskával a kezében kijön, és int nekem, hogy kövessem, a déli tökéletes csöndben, a süllyedő pázsiton át megközelítjük az óriási tölgyfát, Glatz szinte merőlegesen felfelé célba vesz valamit, amit nem látok, pillanatnyi feszült várakozás után számomra irtózatos detonáció szakítja meg a csendet, és a fáról, a lombok közt bukdácsolva, egy varjú esik a vadász lába elé, de még csapkod a szárnyával, és odább csetlik-botlik. Mire Glatz »Sakra krepier, damisches Luder« kiálltással ráront, és rúgja, tapossa a haldoklót, amíg elnyújtva mozdulatlan marad, majd beviszi zsákmányát.”


Napos délelőtt, 1905 (MNG)

„A házcsoport az Izvora, erdészlak a Rozsályon; vagy inkább azon a hullámos fennsíkon, melynek legmagasabb pontja a Rozsályhegy. A hegy maga azért az Izvora felé már nem hegy, mert az odavezető, elég hosszú séta alig észrevehetően emelkedik. Hatalmas legelőkön akkor nagy csordák legeltek, főleg tehenek, de bárányok is. Glatz akkor minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen, egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karja lendítéssel tereli. A juhok a képen mind a pásztor felé fordulnak – ez már csak emlékem a képről –, mintha lelkipásztoruk volna, aki exorcizálja őket, égnek emelt karokkal. Pedig biztos, hogy ezt csak én és jóval később láttam bele a képbe, hiszen Glatz mindent pontosan a »valóság« után festett.”


Márciusi est, 1902 (MNG)


(Ferenczy Béni: „Nagybányai emlékeim. Második vázlat”, in: Uő.: Írás és kép, Budapest 1961, 19.)



2012. január 17., kedd

MNG 50+ – Műteremben


Ferenczy Károly már az első nagybányai évektől jórészt Budapesten töltötte a téli hónapokat, ahol állandó műtermet bérelt. 1906-tól, amikor megkapta a  Mintarajztanoda tanári állását, festészetében is túlsúlyba kerültek a műtermi képek, így a női és férfiaktok, csendéletek, portrék, és olyan tipikusan városi témák, mint az cirkusz világát megjelenítő artistaképek. Legszebb aktábrázolásai – mint a Henyélés, a Vörös hátteres női akt vagy a Cigánylány – Tiziano, Velázquez vagy Courbet emblematikus műveivel folytatnak képi párbeszédet, csendéletei Manet tárgyilagos hűvösségét és eleganciáját idézik, birkózói és artista-képei pedig a századvégi szimbolizmus és esztéticizmus látványelemeit helyezik új megvilágításba. Látható, hogy utolsó alkotói korszakában, a mind hangosabb avantgárd áramlatokkal szemben is, Ferenczyt egyre inkább az európai festői hagyomány értelmezése és megújítása foglalkoztatta. Ma, azaz  január 17-én kedden, 14 órától képzeletben Ferenczy Károly műtermébe lépünk, majd a kiállítótéri séta után különféle festékekkel, papírokkal kísérletezünk a múzeumi alkotóműhelyben, az MNG 50+ keretén belül!
Találkozási pont: A épület, földszint. A programon való részvétel díja 300 Ft/fő.

Korhatárra való tekintet nélkül, mindenkit nagy szeretettel várunk!

Ferenczy Károly: Női akt korállal, 1914 (JPM)






A bloggal kapcsolatban felmerülő kérdéseket, javaslatokat, észrevételeket a ferenczy.mng@gmail.com e-mail címre várjuk.

Megérkezés Nagybányára

Ismerjük most meg a Nagybányára való költözés történetét egy Ferenczy-családtag, nevezetesen Valér elbeszélésében! A család 1896 júniusában követte a Hollósy-iskola tagjaival – eleinte csak ideiglenesen, a nyári alkotás idejére – a ma Erdélyben található kisvárosba költöző Károlyt; azonban rövidesen egyértelművé vált, hogy egy életre szóló lakhelyet szereztek maguknak...

•••
 
Amint azt maga [Ferenczy Károly] mondja, már 27 éves volt, amikor Párizsban, julianista korszaka végén, első képét, Kallós Ede arcképét megfestette. »Az első kép!« mily fontos határpont, mérföldjelző a művészpályán! Egy másik fontos megmozdulás, amikor családostul megtette a nagy utat Szentendréről Münchenig. Egy harmadik, ugyancsak nagy jelentőségű fordulat, amikor Münchennek búcsút mondva, hazautaztunk Magyarországba, Nagybányára... Tavasz, májusi verőfényben a csomagolás, készülődés; apám előreutazik, aztán jövünk mi, anyám, két kis testvérem, akik akkor bajor tájszólásban beszélgetnek, gügyögnek egymással.

 Fialka Olga gyermekeivel, Valérral, Noémival és Bénivel, 1894 körül

Megérkezés a májusi verőfényben tündöklő, páratlanul dús növényzetű, sose látott mértékben paradicsomi jellegű nagybányai tájba, a kis kertes lakba, melyet apám már kiszemelt volt számunkra. […] Gyökeresen, merőben új környezet. Jelentéktelen, nyárspolgárias vidéki város; tündöklő májusi vidék, enyhe vulkanikus hajlású hegyek, lankás rétek; elszórva a kültelkeken, ahol mi is laktunk és ahol a Nagybányát akkor mintegy varázsütésre hirtelen ellepő, megszálló békés hódítók, a festők legnagyobb részben laktak, a bányászházikók, kicsi, […] színes, kékre, sárgás okkerre meszelt viskók, valamennyi kertek közt, dús diófákkal, szilvásokkal s kicsiny, gondosan ápolt virágkertecskékkel körítve […], a heti vásár, ahol összesereglett a falusi nép; jellemző viseletek, otthonszőtt lenvászonból, testhez szennyesedve, ezer ráncban a test formáihoz idomulva; színes szőttesek, melyeket anyám nyomban szenvedéllyel kezdett gyűjtögetni; sohase látott, nyüzsgő, mozivászonra illő kép.
 
 Ferenczy Károly: Műteremházam Nagybányán, 1897 (Fotó: Kieselbach Galéria)

Kaleidoszkopikus, sokrétű emberi jelenségek: a müncheni jellegzetes, kedélyes bohém-nemzetköziségben összeforrt festők, a vidéki urak, hivatalnokok, bányászok, a román földmíves- és pásztornép – mintegy kellékei, kiegészítői ennek a dús, változatos vidéknek, a hegyek, gyümölcsök és erdők káprázatos májusi zöldjének, amely összes gazdag árnyalataiban ott csillogott szemünk előtt, bűvölt, mint egy álomkép.

Ferenczy Károly: Október, 1903, részlet (MNG)

Néhány magyar festő, aki nyélbe ütötte ezt a kirándulást, ezt a szecessziót, mely akkor még korántsem volt letelepülésnek tervezve, és a századvégi müncheni Hollósy-iskolának a világ minden tájáról való növendékserege – a századvégi müncheni piktorvilágnak egy kis törmeléke, osztaga, mintegy sematikus keresztmetszete – ötletszerűen, mintegy a sors tréfája által odavetve erre a szokatlan, azelőtt még hírből sem ismert helyre.  

Ferenczy Károly: Tavaszi táj a Virágheggyel, 1898 (MNG)

Apám se járt volt errefelé, éppoly kevéssé fordulhatott meg gondolatában egy ilyen helyválasztás, mint teszem azt akármelyik német, osztrák, orosz, vagy akár tengerentúli eredetű festőnek, aki esetleg merő különcködésből, az ötlet szokatlan voltától vonzva társulhatott be a kirándulásba; nem is tervezte ezt akkor állandónak ő se, csak a továbbiakban alakult úgy, szinte magától, hogy ott maradtunk, ott rekedtünk.
(Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Budapest 1934, 39-41.) 

2012. január 16., hétfő

Nagybánya – gondolatébresztő


Január 19-én, azaz csütörtökön, 18 órától az MNG Szabadegyetem keretében Szücs György művészettörténész Képek és motívumok – Ferenczy Károly városa: Nagybánya című előadását hallgathatjátok majd meg.

Majális, 1906 (MNG)  

Telljék hát Nagybánya jegyében a hét! Gondolatébresztő gyanánt figyelmetekbe ajánljuk ezt a rövid idézetet:
„Egyszer ott állok […] a Klastrom-rét egyetlen, nagy vadkörtefája mellett és jön Ferenczy Károly a családjával. Elöl hatalmas komondoruk, fönntartott, lompos farkával, utána a két Ferenczy-fiú, Valér és Béni, Noémi húgukat közrefogva és leghátul Ferenczy, karonfogva feleségével […] hát nem tisztára valami patinásan képzőművészi van ezen a családon, anélkül, hogy ezt lobogó sörényekkel és nyakkendőkkel hangsúlyoznák. A röneszánszban voltak csak ilyen művészcsaládok, akiket valahogy körülleng az áhítat felismerhetően, az, amivel mesterségükön csüngenek. Nekem mindig nagy kedvem támad, hogy kezet csókoljak ennek az öregnek.”
 Tersánszky Józsi Jenő: A félbolond – Egy ceruza története (1947), Budapest 2000, 204. 
© PIM Digitális Irodalmi Akadémia 2011.
Tersánszky Józsi Jenő A félbolond című regényében – melyet a nagybányai festőkolónia iránt érdeklődők számára különösen javaslunk – olvashatjuk ezt a kedves jellemzést a Ferenczy családról.  A nagybányai születésű író művénél talán csak Réti István krónikái festhetnek hitelesebb képet a művésztelep miliőjéről – munkásságával a továbbiakban részletesebben is foglalkozunk majd.


További szabadegyetemi – és egyéb – programjainkról részletesebben a Galéria új múzeumpedagógiai microsite-ján tájékozódhattok.  

2012. január 9., hétfő

Januári programajánló

Ferenczy Károly gyűjteményes kiállításában ebben a hónapban is színes programokkal várjuk az érdeklődőket. Álljon most itt egy kis kedvcsináló!


2012. január 14., szombat, 11–14 óra: CSALÁDI NAP
A család minden tagjának izgalmas programokat kínálunk: családi tárlatvezetés, kreatív műhely, a legkisebbeknek mesesarok.
Ferenczy Károly Október című képén keressük a titkot. Színes tintával, fapáccal és teával festünk.
11:30-kor Családi tárlatvezetés kicsiknek és nagyoknak.
Találkozási pont: A épület, információs pult. A programon való részvétel díja: 400 Ft/gyermek (6 éves kor alatt ingyenes).

Október, 1903 (MNG)
2012. január 14., szombat, 11 óra: TÁRLATVEZETÉS
Gimesy Péter művészettörténész kalauzolásával Ferenczy művészetének összes titkára fény derül!  
Találkozási pont: A épület, információs pult. A programon a kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni.

Dombtetőn, 1901 (MNG)
2012. január 17., kedd, 14 óra: MNG 50+
Műteremben – Képzeletben Ferenczy Károly műtermébe lépünk, majd a kiállítótéri séta után különféle festékekkel, papírokkal kísérletezünk a múzeumi alkotóműhelyben.
Találkozási pont: A épület, földszint. A programon való részvétel díja 300 Ft/fő.
Festő és modell a műteremben, 1904 (MNG)
2012. január 19., csütörtök, 17 óra: ESZMECSERE
Az beszélgetésen múzeumpedagógusok segítségével megvitatjuk, hogy milyen szempontok, módszerek segítségével építhető be a tárlat témája a tanmenetbe.
Helyszín: A épület, földszint. A beszélgetésen való részvétel ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges a muzeumpedagogia@mng.hu e-mail címen.

Hegyibeszéd I., részlet, 1896–1897 (MNG)
2012. január 19., csütörtök, 18 óra: MNG SZABADEGYETEM
Képek és motívumok. Ferenczy Károly városa: Nagybánya. Szücs György művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria) előadása.
Helyszín: B épület, előadóterem. A programon való részvétel díja: 600 Ft. 
Márciusi est, 1902 (MNG) 
Minden szombaton 11 órától: SÉTÁLÓ SZOMBATOK FERENCZY KÁROLY KIÁLLÍTÁSÁBAN
Minden szombaton 11 órakor ingyenes tárlatvezetés a kiállításban.
Találkozási pont: A épület, földszint. A tárlatvezetésen a kiállításra megváltott belépőjeggyel lehet részt venni.

2012. január 8., vasárnap

2012 első MNG Extrája

Vízkereszt napján a Magyar Nemzeti Galéria este tíz óráig szabad bejárást biztosított – ezúttal nem csak Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítására, hanem a Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa című állandó kiállítására, valamint a Hősök, királyok, szentek – történelmünk képei és emlékei címet viselő, újonnan nyílt tárlatára is. 

Ahogyan az lenni szokott, tárlatvezetésekkel, ifjú művészpalántákat foglalkoztató kreatív sarokkal, valamint koncertekkel vártuk kedves látogatóinkat – na, meg persze csodálatos remekművekkel!

Ez alkalommal két helyszínen, szimultán felhangzó zeneszó töltötte be a Galéria festményekkel borított tereit. Az impresszionizmus hömpölygő lágyságát oly híven életre keltő hárfának, és az azt kísérő lírai hegedűnek méltó hátteret szolgáltattak a Józsefet eladják testvérei című alkotás orientális tónusai. Kozma Orsi klasszikus – és saját szerzésű jazz darabokkal zengte be az MNG főépületének auláját, melyet Cseke Gábor zongorajátéka tett feledhetetlenné.

Reméljük, hogy az idő haladtával egyre többen és többen választják majd esti kikapcsolódásul ezt a páratlan alkalmat – hiszen az MNG Extra egy hónap múlva ismét kiváló programokkal várja majd a kultúrára szomjazókat!














2012. január 6., péntek

MNG Extra

Ne feledjétek: ma este 18–22 óra között kerül megrendezésre az év első MNG Extrája!

A tárlatvezetéseken főszerepben a Hősök, királyok, szentek, történelmünk képei és emlékei, 
az új, Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa című állandó tárlat, 
és természetesen Ferenczy Károly lesz. 
A zenéről Kozma Orsi és Cseke Gábor duója gondoskodik majd, 
emellett a legifjabbakat Kreatív Műhelyünk várja. 

A program parádés, midenkit szeretettel várunk!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...