2012. április 12., csütörtök

Két Vénusz-szobor nyomában

Ferenczy Károly egyik legerőteljesebb csendélete lehetett az az 1908-ban készült, egy virágcsokrot és egy Vénusz-szobrocskát egymás mellett, mélykék selyemdrapéria előtt bemutató kompozíció, melyről Valér megállapította: "szinte szimbolikus kifejezést nyer [benne] a szépség gondolata [...], ahogy a művészi, s egyben emberi szépséget, a Vénuszt, és a természet kertjéből sarjadó másik szépséget, a rózsát helyezte egymás mellé."

Ferenczy Károly: Virágcsendélet Vénusz-szoborral, 1908 (Rekonstrukció)
A művész azonban – talán meg sem lepődünk – nem volt elégedett a festménnyel, és még mielőtt bárki láthatta volna, kettényeste. 




















Már a szétvágás után festhette Ferenczy a bal oldali virág mellé a – szinte vázlatos – szobrocskát, így egyensúlyozva ki a kissé balra csúszott kompozíciót – erről a szoborról lentebb még lesz szó. A két képrész ezután külön életet élt: a virágcsendélet Nemes Marcell gyűjteményébe került, míg a Vénusz 1914-ben a velencei biennálét is megjárta – azonban az 1930-as évekig biztosan Ferenczy Noémi tulajdonában maradt. A két kép a szétvágás óta nem találkozott, csak most, Ferenczy gyűjteményes kiállításán találtak egymásra! 

A történet így kereknek is tűnhet, azonban egy apró részlet még tisztázásra szorul. Valér a csendélettel foglalkozva azt írja, apja a képhez, hasonlóan a Lyka Károly Művészet című folyóirata számára készített, azonban a szerkesztők által visszadobott címlaptervhez, a Kapitóliumi Vénuszról készült, itáliában vásárol gipszmásolatot használta. 

Praxitelész után: Vénusz (Kapitóliumi Múzeum, Róma)
Ferenczy Károly: Címlapterv a Művészet c. folyóirat számára, 1901 (MNG)
A címlapterv esetében – mely a modern "műértők" és imádott műtárgyaik sokszor ambivalens, sőt, röhejes viszonyát karikírozza – tényleg Praxitelész Vénusz-prototípusának enyhén átdolgozott sziluettjét láthatjuk, azonban a csendéleten biztos hogy nem az a szobor van. Valér kissé felületes megállapításán felbuzdulva eredjünk a titokzatos szobor nyomába! 


Egy 1912-ben, a nagybányai Ferenczy-házban készült fotón, Fialka Olga és az ikrek mellett a szekrény tetején észre vehetjük a keresett Vénusz-szobrot – így már tárgyi bizonyítékunk is van arra nézvést, hogy Ferenczy valós tárgyat festett meg képén. Sőt, a szobor melletti virágcsokor annyira hasonlít a festő más csendéletein látottakhoz, hogy azon is elgondolkozhatunk: vajon Károly, vagy Olga tudománya volt a virágcsendéletek beállítása? 

Visszakanyarodva a Vénuszhoz, ezt követően már csak némi szerencse kérdése volt, hogy rátaláljunk Ferenczy gipszszobrának eredetijére. Kiderült, hogy nem ókori görög, hanem 19. századi dán művész alkotásáról van szó. 

Bertel Thorvaldsen: Vénusz, 1813 (Thorvaldsen Múzeum, Koppenhága)
Az izlandi származású klasszicista szobrász, Bertel Thorvaldsen 1813-ban készítette almát szuggeráló Vénuszát. Ferenczy szobrocskájának mégsem ez a mű az eredetije, hanem egy másolat, melyet 1816 és 1820 között a német Ernst Matthäi készített a szoborról.

Ernst Matthäi: Vénusz (Thorvaldsen után), 
1816–1820 (Museum of Fine Arts, Houston)
A mű kis méretű – kvázi giccsként történő – sokszorosításakor a jobb kezet "letörve" torzóvá alakították a szobrot. 

Ezt vásárolta meg Ferenczy, és akár az is elképzelhető, hogy ő maga fosztotta meg Vénuszt jobbjától. Valér pedig ezért nézhette a szobrocskát egy antik másolatának.


Amint azt már említettük, a kép kettévágását követően kerülhetett a bal oldali virágcsokor mellé a kisebb méretű szobrocska, mely vázlatossága ellenére is beazonosítható. A szobor szintén Vénuszt ábrázolja, amint kioldja saruját. Az antik ikonográfiában jártasak tudhatják, valójában mennyire frivol póz is ez. Eredetije a nápolyi régészeti múzeumban található, ahova lelőhelyéről, Pompei-ből került.




















Az eredetileg szabadtéri kertdíszként szolgáló szobor jellegzetessége, hogy szinte egyedülálló módon megmaradt festése "bikinit" formáz. Nem csoda hát, hogy az ún. "Bikinis Vénusz" kedvelt látványosságává vált a múzeumnak, egyúttal pedig az sem kizárt, hogy Ferenczy egyik nápolyi útja során beszerzett egy másolatot, hasonlóan a Thorvaldsen-szoborhoz.

4 megjegyzés:

  1. nem is tudtam h Lyka ilyen kis vicces címlapterves kiadást is csinált a Művészethez:) Kezdem egyre jobban kedvelni;) (a Budapesti Naplóban volt műkritikus a századfordulón, ott annyira nem élvezetes olvasni, meg a két feladott kötelezői sem túl szívderítő olvasmányok)
    Egyébként a Művészet én úgy tudtam, csak 1902-ben indult, ez az 1901-es címlap mihez tartozik? (mondjuk azt ezen a honlapon nem is lehet látni sehol sem: http://www.mke.hu/lyka/01/01-1-facs.htm)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Félreértetted Nóri, bocs, ezt a címlaptervet visszadobták! 1901-ben indult a lap, csak 1902-től jelent meg, de még 1901-ben volt egy címlapterv-pályázat, amin Lyka, Malonyai, a kiadó Wolfner és az OMKT-től Bihari és Dudits végül Pfeiffer Helmann jóval konszolidáltabb tervét választották ki. Szóval ez egy borító-design volt, de végül nem adták ki Ferenczy borítóját – ettől függetlenül folyamatosan jelentek meg rajzai a Művészetben.

      Lyka a nagybányaiakat szerette – fel is szólalt egyszer elég "durván" (A nagybányaiak küldetése) –, de hogy pl. Ferenczy mit gondolt róla, meg az egészről, azt példázza az alábbi levélrészlet: "Lyka [...] tôlem mindig a publikumnak is tetszô rajzokat kér [...] egy kicsit ô is olyan, hogy a kép legyen Ferenczy, de nézzen úgy ki, mint egy Neogrády – mert »Singer és Wolfner ugyis maholnap ráfizet a Mûvészetre«". hehe...

      Törlés
    2. na szép...azt vhogy ugrotta a szemem h visszadobták, úgy tűnik progresszívak voltak, de nem volt jó a humorérzékük;)
      De amúgy pont ma került a kezembe Lyka századfordulóval foglalkozó könyve, abban írja, h rémesen rossz volt a közízlés és nem is volt igazi kritika, ezért szegény néző magára volt hagyva, h a saját ízlése alapján ítélje meg a műveket.
      Szóval a publikumnak is tessen, de csak a szerinte értő publikumnak...

      Törlés
    3. Lyka amúgy valószínűleg egy kicsit azért "apostolnak" akar látszani így 1900 táján – főleg retrospektíve –, nem? Kritika volt azért, ha nem is olyan mint mondjuk a franciáknál, de a nagybányaiakkal kapcsolatban sokan egészen értelmeseket írtak már 1898-ban. De azt hozzá kell tenni, hogy csak napilapokba, ilyesmi – mert szaklap nem volt még ekkor. Lyka a Művészettel igazából csak normális fórumot teremtett, és nem kritikai életet, mert – ha megnézi az ember – ugyanazok írtak bele, mint korábban a művészeti rovatokba máshol. – Szóval nem tudom, hogy mondjuk "progresszivitásában" mennyire mutatott túl a korábbi "kritikákon" az, amit a Művészet közvetített, de az biztos, hogy az illusztrációkat tekintve egy nagyon konszolidált kis lapocska. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...