2012. május 23., szerda

Keresett és megtalált Ferenczy Károly-festmények – Wanted and found paintings of Károly Ferenczy

Ferenczy Károly: Séta / Noémi és Béni az Izvorán (The Walk), 1907 (Nick Greiner, Ausztrália)
Olaj, vászon, 70 x 92 cm. 
Bár Ferenczy Károly festményeinek túlnyomó többsége ismert és a művész legkiemelkedőbb alkotásainak jó része most a Magyar Nemzeti Galéria tárlatán látható, mégis – mint minden nagy alkotó esetében – vannak az életműnek fontos darabjai, olykor főművei, melyek jelenleg lappanganak: eltűntek a háborúban, külföldre kerültek vagy régóta ismeretlen helyen vannak. A gyűjteményes kiállítások – egy-egy festői pályafutás reflektorfénybe állításával – alkalmat adnak arra, hogy újra felbukkanjanak korábban eltűntnek vélt remekművek, s elfoglalják az őket megillető helyüket az oeuvre-ben. A Ferenczy-tárlat előkészítése során, a felismerést segítő szándékkal vonultattuk fel a "wanted" művek sorát a múzeum honlapján, illetve egy válogatást – felnagyított archív fotók sorát – a kiállításon is.

Ferenczy Károly: Gyermekek pónikon (Children riding Ponnys), 1905 (Seguier-család)
Olaj, vászon, 61,5 x 80 cm. 
A Ferenczy-életmű két kiemelkedő darabja bukkant fel az utóbbi hetekben, ráadásul az egyik festményt május közepe óta a nagyközönség is megtekintheti a kiállításon. Ez a mű Ferenczy Károly Gyermekek pónikon című, 1905-ben született alkotása. A hosszú ideig, minden bizonnyal több mint száz évig kanadai magántulajdonban lévő kép mostani előkerülése igazi szenzációnak tekinthető. Olyan mű előtt állunk, amelyet a magyar közönség még soha nem láthatott, s amely még a szakma előtt is ismeretlen volt. 


Petrovics Elek, a tudós barát és korai monográfus gyűjteményének 1908-1910 óta kitüntetett darabja volt egy 1905-ben Nagybányán készült, viszonylag kisméretű festmény. A kép Noémit és Bénit ábrázolja kis pónikon lovagolva, egy napsütötte erdei tisztáson. A mű Petrovics haláláig (1945) gyűjteményében volt, és 1943-as Ferenczy-monográfiájának köszönhetően színes képről ismerjük. Genthon István későbbi kutatásai szerint – tévesen – ennek a képnek a háború utáni tulajdonosa egy bizonyos John J. Seguier nevű kanadai gyűjtő lett. Miközben a lappangó Petrovics-féle képet kerestük, a kanadai mű került elő, ami legnagyobb megdöbbenésünkre egy nem kevésbé kvalitásos variációja a Gyermekek ponnykon című alkotásnak. A ló lábtartása, a háttér fáinak levelei, a gyerekek ruháján megcsillanó napfény eltéréseket mutat ugyan, de mindkét festmény azonos minőségű és valószínűleg egy időben készült. Jelenlegi kutatásaink szerint mindkét kép szerepelt 1910-ben a berlini Secession kiállításán, a lappangó darab már Petrovics tulajdonaként, a most előkerült változat pedig még eladó műként. Valószínűnek tűnik, hogy itt, Berlinben került John J. Seguier birtokába a festmény, majd később vele együtt Kanadába, és ezáltal eltűnt mind a közönség, mind a Ferenczy-kutatók elől. Ez ad magyarázatot arra a problémára is, hogy hogyan lehetett a már az 1930-as évek óta Kanadában élő Seguier tulajdonában "ugyanaz" a kép, amely még 1945-ben is Petrovics Eleké volt. 

Mit tudunk a gyűjtőről? Nem sokat, de igazolhatóan más magyar kapcsolatokkal is rendelkezett, találkozott Molnár Ferenccel, Szentágothay Jánossal, részt vett a háború után a magyar zsidó árvák megsegítésére tartott gyűjtésen. Külön kutatást érdemelne, hogy Genthon István honnan szerzett tudomást a képről, s azonosította – tévesen, de érthető módon – a Petrovics-féle változattal.

Ferenczy Károly: Séta / Noémi és Béni az Izvorán (The Walk), 1907 (Nick Greiner, Ausztrália)
Olaj, vászon, 70 x 92 cm. 
Az előző képhez hasonló jelentőségű alkotás az 1907-ben készült Séta című festmény, mely ugyancsak Ferenczy két kisebb gyermekét, Noémit és Bénit örökíti meg a Nagybánya közeli Izvorán. A művet először az 1908-as nemzeti szalonbeli MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) kiállításán mutatták be. A korabeli sajtó nagy elragadtatással fogadta a képet és a tárlat egyik legjelentősebb darabjának értékelte. Lengyel Géza a Nyugat hasábjain a tárlat "gyöngyszemé"-nek nevezte, kiemelve a kép szokatlan lila és vöröses-barna színeit. A festményt első tulajdonosa, Majovszky Pál, a kultusztárca vezetője, neves műgyűjtő egyenesen a tárlatról vásárolta meg, majd 1913-ban a Greiner-család tulajdonába került.

A kiállítás előkészítése során egy magyarországi gyűjtő szolgált izgalmas és megdöbbentő adatokkal a kép jelenlegi hollétére vonatkozóan. A Duna TV Fiam, a miniszterelnök (2005, rend.: Demian József, Józsa Erika) címen sugárzott dokumentumfilmjében figyelt fel Nick Greiner - Ausztrália máig egyetlen nem ausztrál születésű, 1988-1992 közötti miniszterelnöke - rezidenciájának falán lévő festményre. A filmből kiderült, hogy a család 1956-ban hagyta el Magyarországot és telepedett le Ausztráliában. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria felvette a kapcsolatot Nick Greiner úrral és neki köszönhető, hogy most egy jó minőségű színes felvételen a szakma és a közönség egyaránt megismerheti e páratlan képet.

English summary: 

Even though Károly Ferenczy's oeuvre is well represented in the Hungarian National Gallery's Collection, and most of his masterpieces in private collections are known, during the preparatory research conducted by the Art Historians of the HNG in the past few years, about fifty works by Ferenczy have been identified all with unknown whereabouts. The curators and researchers of the Ferenczy Retrospective Exhibition – Judit Boros, Edit Plesznivy and Réka Pálinkás – published this so-called Wanted list on the website of the HNG. As a result of this campaign, nearly one month before the finissage of the exhibition, several formerly missing masterpieces were found. Some of them could even be exhibited in the HNG, like the Children riding Ponnys from 1905, which depicts the artist's twin-children, Noémi and Béni. 

Another keywork of Ferenczy's oeuvre, The Walk from 1907 also shows his children, two years older, as they take a refreshing walk nearby the Izvora-Mountain in Transylvania – where Ferenczy and his family often took vacations. The painting was first exhibited on the second exhibition of the Circle of the Hungarian Impressionists and Naturalists (which's name, 'MIÉNK' means 'Ours' in Hungarian language as an eruditical play on words) in 1908 and was described by critics as the highlight of the show. The composition was bought by Pál Majovszky, the leader of the Ministry of Culture, and later, in 1913, it came to the possession of the Greiner Family. During the second half of the 20th Century, the art historians who studied Ferenczy did not know about the existence of this masterpiece.

Plesznivy Edit, Pálinkás Réka és Szücs György a megkerült Ferenczy-képek sajtótájékoztatóján
Edit Plesznivy, Réka Pálinkás and György Szücs at the press conference of the found Ferenczy-artworks
During the preparations of the exhibition, a Hungarian art collector kindly mentioned to the curators, that he saw the missing painting in a documentary film on the Duna TV Channel entitled My son, the Prime Minister (2005, Dir.: József Demian, Erika Józsa). The film pictured the life of Nick Greiner, the only non-native born Australian Prime Minister. The painting – which was brought to Australia by the family after their emigration during the 1956 Revolution of Hungary – hung on the wall of the Greiner Residence. After this fortunate discovery, the curators contacted Mr. Nick Greiner, who generously sent a reproduction of the painting. The HNG proudly presents this composition to the Public, because The Walk is inarguably one of the most remarkable works of Ferenczy's late Nagybánya-period, which resulted in his highly esteemed paintings – such as the well-known October

The list of the missing Ferenczy works is still accessible from this blog and the website of the HNG, and is kindly recommended for browsing – even to our foreigner readers!

Ferenczy Károly: Változat a Madárdalhoz, 1893 (Virág Judit Galéria, 40. aukció, 83. tétel)
Olaj, vászon, 48,5 x 61 cm.
Természetesen a műkereskedelemben is rendre feltűnnek Ferenczy-képek. Legutóbb a Változat a Madárdalhoz (1893) című festmény a Virág Judit Galéria 2012. májusi aukcióján került kalapács alá, és 10 millióról indulva, végül 28 millió Ft-os leütési áron kelt el.



A kiállítás megnyitása óta természetesen még jó néhány keresett, esetenként korábban ismeretlen műnek is nyomára akadtunk. A Lukács György filozófus testvérét, Lukács Máriát, azaz Lessner Richárdnét ábrázoló arckép (1905-1906) egy most kapott fotó alapján vált csak ismertté számunkra. A festményt információink szerint az 1980-as években a londoni Sotheby's-nél árverezték el. Szintén Ausztráliában bukkant fel az egykor a Fővárosi Képtár tulajdonában lévő Virágok parasztkorsóban (1911) című csendélet, melyet eddig a háborús veszteségek között tartottunk számon. A képek a prezentációban megtekinthetők – emellett pedig továbbra is érdemes böngészni a Wanted-képek listáját.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...